Függöny és elénk tárul egy színpadKÉP!!! Nem illusztrál, nem naturális, Ambrus Mária önmagában gyönyörűséges alkotása. Kék liánok között , furcsa lények bujkálnak, a színpadon pedig plasztik hengerben mesefigurák görgetőznek. Bizony énekelnek is, elkezdődik a mese, de így Szilágyi Andor kedves hősei azonnal belopják magukat a kicsiny és a nagyobb nézők szívébe. Bogyó, a zöld manó: Gradsach Zoltán akrobatikus erényekkel a komikumot képviseli, Bakonyi Marcell a megváltásra váró csúfságot. A funkcionális színváltások zöldbe, vörösbe, rózsaszínbe hajlanak, feltűnő Tallér Zsófia igényesen hatásos zenéje.

A második képben Bölömbér kerál udvarába tévedünk, Hábetler András megfelelően pipogya uralkodó, a királyi jogart neje, Meláth Andrea birtokolja. Jók az énekesek, energikusan játszanak, Zsótér Sándor rendezése heves lendülettel uralja a terepet.

Szőllősi Barnabás textusának jóvoltából, mint Csijjegő - Csujjogó Bőregér Vajda Júlia és Rozsos István kommentálja a történéseket, "Jó lesz!" - biztatnak, jóslatuk tökéletesen beválik. Fergeteges a meseszerű komikum, jól követhető a cselekmény, a kölyök darazsak serege harciasan forgatja csíkos esernyő-potrohát. Benedek Mari nemcsak ezzel remekel, tarkán pompázó ruházatai a wagner-gagyi jelmeztárának meggyőző ellenpéldái. A fagylaltszínekhez fantázia is szükségeltetik...

Tallér Zsófia partitúrája nem kíséretet rendel az énekszólamok alá, invenciózusan átkomponált, sokszínű zenei matéria. Derűsen lírikus, van humora, a konfliktus metszőpontjaiban is megtalálja a gyengéden drámai hangszíneket. Bogányi Tibor vezetésével szilaj kedvvel muzsikál a zenekar, az Erkel sokat emlegetett "rossz" akusztikája még mindig többet ér a Palota-kolosszus rideg mélyhűtőjénél.

Ambrus Mária fantáziája az erdei képet elephánt-alakzat kivágásába helyezi, jánosbogarak csáp-antennái vibrálnak, a titokzatos tó ábrándos zöldre színeződik. A kontratenor Daragó Zoltán bűvölő pantomimmel hatványozza gyönyörűséges énekét, Lenszirom, Molnár Ágnes az átoktól való megszabadulásért még a szeme világát is neki adja. Ehhez persze szolgálója, a kitűnően éneklő Csibecsőr, Wierdl Eszter jótanácsa is kell, amely megfelelő ellenszere Mar-Szúr herceg, Boncsér Gergely agresszív leánykérési akciójának.

Az együttes összmunkája kiváló, az énekesi teljesítmény mellett színészi játékuk is dicséretes. Kimagaslóan a legjobb a szoprán Cserna Ildikó, mint Tündér Negéd. Dús orgánum, csalhatatlan muzikalitás, ritka zenei szuggesztivitás. Törésmenetes regiszterváltások, tökéletes kiegyenlítettség, lenyűgöző forték, magas pianisszimoból poétikusan aláindázó hajlítások. Nagyszerű munka, - hogy-hogy eddig nemigen láttuk a páratlan énekesnőt?!?

A kiskorúak kitörő örömmel ünneplik a produkciót, példát mutatva a nagyközönségnek nem gusztustalan vastapssal, obligát tízszeres kihívással: lelkes őszinteséggel köszöntik a pompás előadást. Az Operaház tette igencsak dicséretes, most már csak egy "igazi" új nagyoperára kellene a Zsótér-Ambrus-Tallér-Benedek kvartettet felkérni!!!